A macskák furcsa szokásai
Mind imádunk gyönyörködni a kedvenceinkben, de azért alkalomadtán megtörténik, hogy elkerekedik a szemünk, és rácsodálkozunk, hogy vajon éppen miért csinálja azt, amit csinál. Az vitathatatlan tény, hogy számtalan különbség van macskák és kutyák között. Ugyanakkor vannak közös vonásaik is. Például a furcsábbnál furcsább szokásaik. A kutyák furcsa szokásairól itt olvashatsz, most a macskák furi szokásairól beszélünk.
Vegyünk is szemügyre néhányat! Ki tudja, még az is lehet, hogy lesznek átfedések.
A macskák egy teljesen más világ
Kezdjük a macskákkal, mivel ők kevésbé kiismerhetőek, mint a kutyák. Ezt még azok is tudják, akiknek nincs macskájuk. Őket nem igazán lehet megfejteni, a viselkedésüket meg pláne nem.
Ha macskát tartunk, akkor igyekezzünk otthonunkat minél macskabiztosabbá tenni, hiszen tudjuk, hogy imádják lelökni a dolgokat. És ennek nem mindig örülünk. Kiváltképp, ha a lelökött dolog éppen egy értékes váza, fotó, esetleg a kedvenc virágunk cserepestől.
Ha ezt lelököm, vajon mi történik?
Amikor szemtanúi vagyunk ennek a folyamatnak, akkor akár azt is hihetnénk, hogy gonoszságból teszik. Hogy rosszindulattól, bosszútól vezérelve lökik le a kedvenc tárgyainkat a polcokról, asztalokról. A szándékosság a legtöbb ilyen esetben vitathatatlan, úgyhogy erre nem is térnék ki.
Nekik azonban ez az egész csak játék.
A különböző tárgyak eltérően esnek le, különböző hangot adnak ki, amikor földet érnek, eltörnek. Számukra ez mind-mind érdekes és új információ. Tulajdonképpen ezzel is elszórakoztatják magukat.
Ha szeretnénk ezt megelőzni, vagy legalábbis csökkenteni annak az esélyét, hogy ez megtörténhessen, akkor igyekezzünk a macskánkat lefárasztani.
Doboz-megszállottság
A másik, amit ők imádnak, mi pedig értetlenül állunk felette, az a dobozolás. Vagyis a bármilyen méretű dobozba történő belemászás, elbújás.
Vehetsz te számtalan érdekesebbnél érdekesebb játékot nekik. Ha ott egy doboz, akkor tér és idő megszűnik számukra. Elvarázsolódnak, mintha másik dimenzióba kerültek volna.
Imádják ezt csinálni. Vadászó állatok lévén, biztonságos búvóhelyet keresnek, ahonnan ők jól kilátnak, de őket nem látja senki. A dobozokból történő hirtelen kiugrások is ezt a vadászösztönt jelképezik.
Tehát a cicák rajongása a dobozok iránt nem más, mint hogy biztonságban akarják tudni magukat.
A popómat is, kérlek!
Gondolom, mindenki számára ismerős az a szituáció, hogy a macskánk az arcunkba tolja a hátsóját. Főleg simogatás közben. Olyankor még emelgetik is, sőt célirányosan azt fordítják felénk.
Személyes kedvencem az az akrobatikus mutatvány, amikor a fejét a földre teszi, mintha hanyatt akarna feküdni, de a fenekével olyan magasra pucsít, amennyire csak tud. Ennél egyértelműbben nem is jelezhetné, hogy ő elvárja a további popó-simit.
Mindennek az az egyszerű magyarázata, hogy a farkuk feletti részt nem igazán tudják megvakarni maguknak, ezért minket vagy bármilyen tárgyat, amihez hozzádörgölőzhetnek, megpróbálnak „kihasználni”. Mi pedig örömmel megtesszük ezt nekik. Ez például egy közös pont a kutyákkal, főleg a szukák esetében.
Fújás a semmiből
A macskákra nem jellemző, hogy vérengző vadállatok legyenek, de azért jobb óvatosnak lennünk velük. Nagyon bátran és határozottan meg tudják védeni magukat, ha kell, vagy a tudomásunkra hozni, hogy valamiből most már elegük van.
Ez történik például akkor is, amikor simogatás közben egyszer csak elkezdenek fújni ránk. Meglehet, hogy ezt a fújást hevesebb reakció is követi. Fújás rúgással, harapással, karmolással. De idáig csak akkor szokott elfajulni a dolog, ha nem vesszük az első figyelmeztető jeleket.
A macska ugyanis a fújással azt próbálja közölni velünk, hogy itt az ideje abbahagyni a simogatást és békén hagyni őt.
Lehet, hogy egy másodperccel korábban még önfeledten élvezte a simit, de amikor érkezik a fújás, akkor azonnal hagyjuk abba, mert sérülés lehet a vége.
Részben igazuk van azoknak, akik azt gondolják, hogy ez a fújás a támadás jele. Csak azért részben, mert elsősorban inkább figyelmeztetés. Ami ha nem talál megértésre, akkor követi/követheti támadás.
Az ilyen jellegű megnyilvánulásokat azonban nem az agresszió vezérli, hanem inkább a félelem. Nem azért fúj ránk a macskánk, mert erőszakoskodni támad kedve, hanem azért, hogy jelezze, elértük a határt. Eddig, és ne tovább. Tartsuk ezt tiszteletben!
