Ő itt Genya. 12 éves voltam, amikor befogadtuk és megmentettük, mert meg akarták fojtani az egész almot. 20 és fél közös évet kaptunk az élettől. Ez alatt az idő alatt Ő volt a testvérem, a legjobb barátom később akár a kislányom. Az elvesztése nagy fájdalom volt és egy részem vele is halt. Mikor elvesztünk valakit, akit nagyon szeretünk hajlamosak vagyunk okot, értelmet keresni. Pedig nincs, egyszerűen ilyen az élet.

Furcsa dolog, hogy valakinek csupán nyűg volt és úgy kezelte, mint egy darab szemetet, de nekem sokáig Ő jelentett mindent. Megváltoztatta az életem a jelenléte, és annak hiánya is. Ha Ő nem lett volna, másképp lenne minden…

A tragédia hatására én is átgondoltam az életem és hogy milyen ember szeretnék lenni, próbáltam értelmet adni a történteknek. Írónikus módon, mivel Genya egyke cica volt, féltékeny volt minden más állatra akivel találkoztunk, nem viselt el senki mást a közelemben, mégis az elvesztése óta megszámolni sem tudom hányféle módon próbálom segíteni más állatok életét.

Ha bármi jó van az elvesztésében, akkor az az, hogy mennyi jót tettem azóta és mennyit tehetek még számos más életért. Én így adtam értelmet a történteknek.