Miért ás a kutyám?

Vajon miért ás a kutyám? Hát itt meg mi a csoda történt?! – szoktunk felkiáltani, amikor szembesülünk az elénk táruló kerti állapotokkal. Nem elég, hogy a vakond gyakori vendég, és tönkreteszi a kertet és a szépen ápolt gyepet, de még segítséget is kap mindehhez a saját kutyá(i)nk személyében!?

Nem tudom, ki hogy van vele, nekem már sajnos volt tapasztalatom ebben az ügyben. Ami nagyon bosszantott, de nem kizárólag azért, mert bántotta a szemem a kert nem túl esztétikus állapota, hanem azért is, mert megkérdőjeleztem magam, mint jó gazdit.

Az ásás okai

Ha ás a kutyám, vagy egyéb módon rombol a kutya, akkor az azt jelenti, hogy nincsenek kellőképpen lefárasztva és saját magát szórakoztatja. Többek között azzal, hogy elkezd kertészkedni, ami nem egy kellemes felismerés az ember számára.

Azzal azonban nem árt tisztában lenni, hogy nem kizárólag erről van szó. Igaz ugyan, hogy nagy mértékben rajtunk múlik, milyen viselkedési formákat sajátít el a kutyánk, de azért az ösztönök is dolgoznak bennük.

Ösztönből ás a kutyám?

Amikor a kutyák még falkákban éltek a vadonban, akkor nem tudták más módon elrejteni, elraktározni azt az élelmet, amit már nem akartak elfogyasztani, csakis úgy, ha elásták. Valamilyen szinten így konzerválták, valamint el is rejtették más ragadozók elől. Bebiztosították maguknak, hogy éhínség idején is lesz táplálékuk, hiszen sohasem tudhatták biztosan, hogy mikor jutnak legközelebb táplálékhoz.

Megtörténhet tehát az is, hogy több ételt adunk a kutyánknak, mint amire valójában szüksége van. Ő pedig a fennmaradó dolgokat elraktározza. Éppen ezért érdemes odafigyelni, hogy ne etessük túl a kutyákat. Vagy ha azt látjuk, hogy befejezte az evést, akkor vegyük el előle, ha maradt a tálban.

A kutya vadász volt. Ha előtte hagyjuk az ételt, akkor nem érzi szükségét annak, hogy tiszteljen minket, hiszen bármikor kajához juthat, nincs szüksége ránk. Igaz ez a nyári hőség idején is. A nagy melegben szeretnék a testüket lehűteni, ezért az egyik fura szokásuk, hogy ásnak lyukakat. Mivel a kiásott föld hidegebb, mint a talaj felszíne.

Hogyan tudjuk megakadályozni, hogy ásson a kutyánk?

Ha azon kapjuk a kutyánkat, hogy éppen ilyen tevékenységet folytat, akkor nézzünk azért magunkba, és tegyük fel magunknak a kérdést: “Vajon unatkozik, hogy ás a kutyám?” Amennyiben a válasz igen, akkor nincs min csodálkoznunk. A kutya keres magának szórakozást, amivel lekötheti a figyelmét és az energiáit. Érdemes a kutyával ilyenkor többet foglalkozni, több időt rászánni.

Egyes kutyafajták azonban az ásásnak élnek. Ha tehát kotorékebünk van, mint amilyenek a tacskók és a terrierek, akkor semmi okunk a meglepődésre, ha elkezdi felásni a kertet. Nekik ez a „dolguk”, ők erre vannak kitalálva, az ösztöneik hajtják őket, de megfelelő képzéssel kontrollálható.

Sajnos sok esetben az ásás hátterében a szeparációs szorongás áll, amikor a kutyusnak lelki traumát okoz, ha a gazdi nincs otthon. Ha nem is minden esetben ilyen drámai a helyzet, de a kutyusok nagy része nehezen viseli, hogy egész nap egyedül kell lennie.

Nem meglepő tehát, ha szétnéznének egy kicsit a nagyvilágban ezért ásnak a kerítés mellett. Ilyenkor érkezhetünk haza arra, hogy a kutyánk sehol, a kerítés alatt viszont ott virít egy hatalmas lyuk.

Mi az ember első gondolata ilyenkor? Hogy biztosan valami baja esett a kis szökevénynek, és azonnal elkezdünk pánikolni. Jobb esetben sértetlenül térnek haza, miután alaposan bejárták a környéket és új barátságokat kötöttek.

Összegezve az ás a kutyám problémáról

Az ásást úgy tudjuk megakadályozni, ha minél több időt töltünk velük, pl. frizbizünk a kutyával. Igyekezzünk minden nap beiktatni hosszú sétákat, foguk a kedvenc pórázunk és fárasszuk le őket agyilag is, ne csak fizikailag.

Egy másik lehetséges megoldás az, ha kijelölünk egy meghatározott területet a kutyusunk számára, ahol szabadon áshat. Így mindenki boldogabb lesz. A kutyus azért, mert áshat, mi pedig azért, mert a kert és az udvar többi részét békén hagyja.