Viselkedési problémák megelőzése és kezelése

A kutya (és a macska) viselkedési problémák és következményei általában kellemetlenül érintenek minden gazdit. Akkor jön a fejvesztett megoldáskeresés, amikor már testet ölt a probléma.

A viselkedési problémák kiváltó okai általában az unalom, a szorongás, a stressz. Megelőzésként is számos dolgot tehetünk, ugyanakkor ha már kialakult viselkedési problémákról van szó, akkor sem kell megijednünk, mert kitartó és következetes gyakorlással és kellő odafigyeléssel leszoktathatjuk kutyánkat róluk.

Igaz a cikkben a kutyákról írunk, de nagyjából ugyanez áll a macskákra is. Nem falkában hanem csapatban élnek, de ők is hierarchiában gondolkodnak csak nálunk ez kevésbé nyilvánul meg.

A falkavezér a főnök

Minden azzal kezdődik, hogy a gazdi–kutya kapcsolatban ki lesz a főnök. A kutya falkában gondolkodik. Igen, még a tiéd is, mindenkié. Éppen ezért kell neki egy vezér. Az ideális persze az, ha az ember a vezér. De ahhoz, hogy ezt elérjük, rendkívül tudatosnak kell lennünk a kutya nevelésének tekintetében, már az első pillanattól kezdve. Ha ezt nem kapja meg, akkor ő maga válik a falkavezérré.

Ez hogyan nyilvánul meg? Mi az, ami vezérré tesz valakit a falkában?

Mindig ő eszik először, de legalábbis nem ad az ételéből és övé a legjobb étel, a legjobb fekhely. Amennyiben a kutyánk közömbösen reagál, ha el akarjuk venni az edényét, bele akarunk nyúlni az ételébe, esetleg oda akarunk feküdni a helyére vagy el akarjuk venni a játékát, akkor magasabb rangú falkatagnak tekint minket. Viszont ha morog, agresszíven reagál, akkor alacsonyabb rangúnak tart minket. A kutya domináns viselkedése miatt komoly problémák is kialakulhatnak.

Velem nem történhet meg…

Amikor egy bűbájos kölyökkutya végre odakerül hozzánk, akkor általában már egy kicsit meginog az a fene nagy önbizalom, amivel készültünk. Tudatos gazdik leszünk, nem hagyjuk ezt meg azt, jól fogjuk nevelni a kutyánkat. Ezeket a gondolatokat mormoljuk folyamatosan, talán éppen azért, hogy magunkat is meggyőzzük.

Ez mind kitart addig, míg a szemébe nem nézünk és magunkhoz nem öleljük a tüneményes jövevényt. És akkor sokan elveszünk, akármekkora lelkesedéssel és önbizalommal is indultunk neki.

Ugye mindenki számára ismerősen csengenek a következő kijelentések:

  • nem hagyom, hogy felmenjen a kanapéra/ágyra,
  • nem adok neki kaját, akárhogy is kunyerál,
  • kinti kutya lesz, nem hagyom, hogy bejöjjön a házba.

Aztán persze mindenki életében eljön a „na jó, de csak most az egyszer” pillanat. Ami persze sohasem csak akkor az egyszer történik meg. Ezek után pedig még csodálkozni is tudunk azon, hogy a kutyánk elkanászosodik.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy következetesek legyünk!

A viselkedési problémák leggyakoribb esetei

Leginkább lakásban tartott “szobacirkálók” és az udvaron magára hagyott állatoknál alakulnak ki viselkedési problémák.

A lakásban tartott kistestű kutyusok esetében sokan hajlamosak engedni a szabályokból, mert olyan cuki és olyan szépen néz. Na jó csak most az egyszer megteheted, de aztán többé nem. Ezen a ponton hibázunk! Egyrészt nem egy ilyen alkalom lesz, másrészt feltűnik az állatnak, hogy egy korábban felállított szabályt sikerült lerombolni, áthágni, így érdemes lehet próbálkozni mással is.

Egyre inkább próbálkozik kitolni a határokat és ha engedünk ismét, aztán újra és újra, akkor idővel megfordul a felállás és egyenrangúnak vagy rosszabb esetben alacsonyabb rangúnak tekint minket az állat. Ezen a ponton már csak egy lépésre vagyunk attól, hogy akár velünk is agresszíven viselkedjen ha olyan dolgot teszünk, ami neki nem tetszik, pedig lehet ez csupán egy olyan dolog, hogy a helyünkre ülünk a kanapén vagy arrébb tesszük onnan, hogy odaülhessünk.

Sajnos az is gyakori eset, hogy az udvaron, kertben magára hagyott kutya is elvadul. Kiteszik, hogy “őrizze a házat”, de ha nem foglalkoznak vele, ne adj isten láncon tartják és a kapcsolat/kötelék csak annyi, hogy enni, inni kap, akkor bizony frusztrált lesz. Idegessé válik, az utcáról beszűrődő hangoktól, az ingerszegény környezettől, a mozgáshiánytól és úgy egyáltalán a kontaktus hiányától.

Akár az embernek, a kutyának, macskának is szüksége van kapcsolatokra, kontaktusra, különben frusztrált, depressziós, agresszív lesz.

A dominancia kérdése

Persze azzal is tisztában kell lennünk, hogy az engedelmességre való szoktatás a dominanciaproblémák kezelésének első lépései közé tartozik, de nem az egyedüli megoldás.

Itt kell visszatérnünk a következetességhez.

Tulajdonképpen mi magunk leszünk a viselkedési problémák okozói a következetlenségünkkel.

Ha a kutyánk azt érzi, hogy nem kell mindig engedelmeskednie, akkor azt fogja hinni, hogy a döntés az övé, ő irányít.

A vezényszavak segítségével a falkavezér a falka tudtára hozza, hogy mit vár el tőlük. Ha a kutya ezt megtagadja, akkor egyenrangúnak vagy alacsonyabb rendű tagnak tekint minket a falkában, nem pedig falkavezérnek. És ezt egy gazdi sem szeretné, hiszen a dominanciáért való „harc” komoly sérülésekkel is járhat. Igen, a kutyák világában ez komoly harc, ne vegyük félvállról!

Akkor sincs veszve semmi, ha esetleg ilyen helyzetbe kerülnénk, mindössze újra engedelmességre kell szoktatnunk a kutyát, tudatnunk kell vele, hogy akár tetszik, akár nem, a falkavezérek mi vagyunk.

Mik a jelei annak, hogy a kutyánk fölénk helyezte magát a rangsorban?

  • amikor sétálni indulunk az ajtón/kapun a kutya lép ki/be először,
  • az ágyunkon, kanapénkon alszik,
  • az orrával lökdösi a kezünket, hogy simogassuk meg,
  • morog, agresszív, ha az ételét vagy a játékát szeretnénk elvenni,
  • agresszív más kutyákkal, emberekkel szemben,
  • nem engedelmeskedik az ül, feküdj vezényszavakra.

Ebből is jól látható, hogy a nevelést már kölyökkorban el kell(ene) kezdeni. Kiskutyáknál ez a dolog még könnyebben megy. Ha a kezdetektől úgy szoktatjuk, akkor természetes lesz számára, hogy csak akkor kezd el enni, ha engedélyt adunk rá, nem ugrál ránk, nem lép ki előttünk az ajtón. Szabályokat kell felállítani, amihez minden esetben tartanunk kell magunkat, nekünk és a kutyának is.