Vezényszavak – avagy hogyan tanítsuk kutyánkat II.

A vezényszavak – avagy hogyan tanítsuk kutyánkat blogbejegyzés első részét itt olvashatod.

Ül!

Nagyon sokat segít nekünk, gazdiknak, ha megtanítjuk kutyusunknak, hogy leüljön, amikor arra utasítjuk. Pl. sokkal könnyebb ülő helyzetben feltenni rá a nyakörvet, hámot, de az állatorvosunk is hálás lesz érte, ha gond nélkül leül a kutya vizsgálat közben. Egyike a legegyszerűbben megtanítható vezényszavaknak.

Jutalomfalatot fogunk a kezünkben és a kutya orra elé tartjuk. Amikor kiszagolta, akkor feljebb emeljük a kezünket. Kutyusunk természetesen követni fogja a finom falatot, és közben leteszi a fenekét a földre. Mi mondjuk közben, hogy „ül!”. Ha jól teljesítette a feladatot, akkor megdicsérjük és odaadjuk neki a jutifalatot.

Ez a vezényszó nagyon jól jöhet, amikor etetésről van szó. Leültetjük kutyusunkat, és közben nyugodtan elkészítjük a kajáját, és megakadályozzuk azt is, hogy türelmetlenkedjen közben. Senki sem szeretné, ha úgy kellene megetetnie kedvencét, hogy az közben összevissza ugrál, ugat stb.

Ebben az esetben bevezethetünk egy újabb vezényszót: tiéd/egyél/tessék/jó étvágyat. Amikor a kutya türelmesen végigvárta a folyamatot, hogy az étel a táljába kerüljön, azt letettük a földre, és ő még mindig vár, akkor ezzel az utasítással megengedjük neki, hogy egyen.

Gyere / lábhoz!

Ezzel a vezényszóval magunkhoz / a lábunkhoz rendeljük a kutyát. Általában akkor szoktuk alkalmazni ezt az utasítást, amikor úgy ítéljük meg, hogy kutyusunk veszélyben lehet, vagy éppen ő okozza a vészhelyzetet (például másik kutyára, emberre akar támadni).

Szabadban történő séta közben bármikor adódhat alkalom arra, hogy más túrázókkal, kutyákkal találkozzunk. A „lábhoz!” utasítás elhangzásával magunkhoz rendeljük a kutyát, ezzel megakadályozva a kellemetlen helyzetek kialakulását.

Nagyon fontos, hogy ez az utasítás tökéletesen rögzüljön és olyan erős hívójelet kapjunk mihamarabb, hogy a kutyus minden körülmények között odajöjjön hozzánk.

Marad!

Ezt a vezényszót akkor tudjuk, illetve akkor érdemes alkalmazni, ha az „ül!” utasítást már megtanulta a kutyánk. Legnagyobb hasznát akkor vesszük ennek a vezényszónak, amikor a kutyánknak türelmesen kell várnia valami miatt pl. ha egy jelzőlámpa zöldjére várunk, hogy átkelhessünk a zebrán. Még akkor is, ha mi távolabb vagyunk tőle, mondjuk előre megyünk pár métert kutyás túrázás közben, hogy felmérjük előállhat e vészhelyzet.

A tanítás során is érdemes a távolságra figyelni. Ha már ül kutyánk, akkor mondjuk neki, „marad!”, miközben tenyerünket magunk előtt tartjuk.

Érdemes és hasznos egyébként ha minden, vagy legalábbis a legtöbb utasításhoz egy kézjelet is alkalmazunk. A kutya is könnyebben, gyorsabban tanulja meg a vezényszót és a későbbiekben kicsit távolabbról is utasíthatjuk kutyusunkat kiabálás nélkül csupán kézjelekkel.

Eközben tegyünk pár lépést hátrafelé. Ha a helyén maradt, akkor ismét jöhet a jutalomfalat. Hogy mennyi ideig kell egy helyben maradnia? Ez változó. Nincs két egyforma kutya, így mindannyiuknak más a türelme is. Ismerjük meg saját kutyusunk türelmének határait, és ehhez mérten gyakoroljuk ezt a feladatot.

Együtt tanulunk és fejlődünk

Természetesen rengeteg munka van a mögött, hogy egy kutya megtanulja az elvárt viselkedést bizonyos vezényszavakra. Hosszú tanulási folyamatról van szó, éppen ezért nagyon fontos, hogy ne egyik napról a másikra akarjunk csodát csinálni, mert akkor csalódás ér minket. Legyünk türelmesek, adjunk időd a kutyusunknak és magunknak is a tanulási helyzetekben.

Azzal talán még rosszabbat teszünk, ha siettetünk bármit is. És soha ne szidjuk meg a kutyánkat, ha többszöri alkalommal sem ért valamit, nem tudja végrehajtani az utasítást. Megtörténhet az is, hogy nem világos a számára, mit is akarunk tőle. Ebben az esetben nekünk kell változtatni az addigi módszerünkön, és valami mással próbálkoznunk.

Mindig figyeljünk arra oda, hogy a tanulást sikerélménnyel fejezzük be, nem véletlenül volt szó arról, hogy a tanulásban fontos szerepe van a jutalomfalatnak. Ha egy feladatot nem tud a kutyusunk megoldani, akkor adjunk neki olyat, amit biztosan teljesíteni tud, és csak ezután zárjuk le a foglalkozást. Soha ne hagyjuk, hogy negatív élményekkel fejezze be a tanulást!

A vezényszavak tanulásának időszakában lehetőség van arra, hogy jobban megismerjük egymást. Ez egy nagyon fontos szelete a kutyus–gazdi kapcsolatnak.

Mindemellett arról se feledkezzünk meg, hogy a vezényszavak megtanítása nem azt a célt szolgálja, hogy uralkodjunk a kutyánkon. Nem a teljes kontrollt akarjuk megszerezni felette, hanem arra akarjuk nevelni, hogy bizonyos helyzetekben milyen viselkedést várunk el tőle.

Tanítsuk kutyánkat örömmel

Ez a kutya szocializációjának része, ahogyan az is, hogy legyen én ideje, vagyis hogy szabadon azt csináljon, amit szeretne.

Ez egy közös munka, közös szórakozás aminek kutya és gazdi is élvezni fogja a gyümölcsét.