Vezényszavak! – avagy hogyan tanítsuk kutyánkat I.
A vezényszavak varázsszónak tűnnek, pedig nincs szó másról, mindössze arról, hogy megtanítjuk a kutyusunknak, hogy bizonyos szavak kimondásakor milyen viselkedést várunk el tőle.
Kérhetjük ebben szakember segítségét is, pl. kutyaiskolában, de természetesen mi magunk is belevághatunk a tréningekbe. Ennek azonban feltétele az, hogy tisztában legyünk a vezényszavak tanításának alapelveivel, valamint hogy türelmesek és következetesek legyünk.
Miért fontosak a vezényszavak és a következetesség?
Azért, mert vannak gazdik, akik rengeteget foglalkoznak kutyáikkal napi szinten, és a tanulási folyamat szerves részét képezik a vezényszavak és rutinok.
Meglehet, hogy kissé katonás a dolog, de működik. A kutyusok ezekhez a vezényszavakhoz bizonyos tevékenységeket kötnek, amik aztán rögzülnek számukra. Legjobb már kölyökkorban elkezdeni a tanításukat (szándékosan nem használom a kiképzés szót, mert számomra az olyan rideg, mintha katonákat szeretnénk nevelni), de idősebb korban is taníthatók még. Én pl. tanítottam sétálni 13 éves kutyát és még akkor is nagyon gyorsan tanult és lelkes volt.
Vannak alapvető vezényszavak, amiket minden egyes kutyának ismernie kellene. Nemcsak azért, hogy egyre jól neveltebb legyen, hanem azért is, hogy minél jobban elmélyüljön a gazdi–kutya kapcsolat, és hogy még könnyebb legyen a kommunikáció közöttük. Így a kutyusnak is világos lesz, mit várunk el tőle. Nekünk pedig, gazdiként, következetesnek, konzevkensnek kell lennünk, ha a vezényszavak tanításáról van szó.
A jó vezényszó titka
Lehetőleg legyen rövid és érthető. Mindig határozott hangsúllyal használjuk, felszólító módban. A kutya csak így fogja fel utasításként. Ha bizonytalan, passzív-kérlelő a hangszínünk, azt a kutya azonnal megérzi, és nem feltétlenül fog engedelmeskedni.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy üvöltözzünk vele. Sőt! Azt még véletlenül sem. Egy feszült, ideges gazdinak nem fognak engedelmeskedni. Ugyanakkor a személyiségfejlődésüknek sem használ a kiabálás.
Legyünk határozottak és erélyesek, ahogyan egy igazi vezető!
A következetesség a kulcsa mindennek
Ha döntünk egy vezényszó mellett, akkor mindig használjuk azt, ne térjünk el tőle. A kutyánk csak így fogja megtanulni, hogy egy-egy utasításra hogyan kell reagálnia. Ez leginkább a tanulási időszakban fontos. Ne zavarjuk össze azzal, hogy hol ezt, hol azt a vezényszót használjuk, mert végül egyikre sem fog reagálni.
Alapvető vezényszavak
Az első és legfontosabb természetesen a neve. Ha a nevét mondjuk, akkor minden körülmények között ránk kell figyelnie. Ezt kell elsők között megtanulnia.
Természetes, hogy mindenki becézgeti a kutyusát, de azt ne akkor tegyük, amikor utasítani akarjuk. Akkor mindig a nevén szólítsuk!
Pro tippek:
Főleg a kezdetekben lehet hasznos, de a későbbiekben is érdemes használni egy lehetőleg magas figyelemfelkeltő hangot. A hívójelhez és az esetleges büntetés előtti figyelmeztetéshez.
- Én például tapsolni szoktam kettőt-hármat ez macskáknál és kutyáknál is működik. A “kiugró” hang kizökkenti az állatot az aktuális tevékenységéből, ami bele van merülve.
- Gál Teréz Gabriella, legendás kiképző és kutyákkal suttogó egy műanyag vizeskannát szokott megrázni hirtelen pár kővel a belsejében. Ez már egy erősebb zörgő hangot ad, ami szinte bármilyen tevékenységből kizökkenti a kutyákat.
Gyere (ide)!
Erre az utasításra azt várjuk, hogy a kutya odajöjjön hozzánk, legalább kartávolságra tőlünk. A legfontosabb parancsszavak egyike, hiszen bármi baj van (nyitva felejtett kapu, kicsúszott a póráz a kezünkből), ha ezt hallja a kutya, akkor vissza kell jönnie hozzánk. Úgy taníthatjuk meg rá, hogy leguggolunk elé, a pórázt magunk felé húzzuk, miközben kimondjuk „gyere!”. Jutifalattal jutalmazzuk.
Nagyon fontos, hogy olyan erős legyen a hívójel, hogy minden körülmények között a kutya odajöjjön hozzánk ha utasítjuk rá.
Állj!
Szintén nagyon fontos vezényszó. Ezt leginkább akkor használjuk, ha városi környezetben sétálunk a kutyánkkal. Zebránál, útkereszteződésnél, lámpánál, sorompónál ezt a vezényszót már ismernie kell. Ezzel az utasítással bármikor megállíthatjuk.
Persze ez nem kizárólagos, hiszen szabadban tett séta során is adódhat olyan szituáció, amikor meg kell állítanunk kutyánkat. Szintén érdemes pórázon kezdeni a gyakorlást.
Séta közben megállunk, mondjuk, hogy „állj!”. A cél az, hogy a kutya mozdulatlanul álljon.
A jutalomfalat ebben az esetben is jár neki, ahogy mindig mikor tanítjuk és a feladatot helyesen hajtotta végre. Ezt használjuk pozitív megerősítésként. Visszacsatolás, hogy a viselkedése megfelel annak amit várunk tőle.
Nem!, Teee!, Hééé!
Ezzel a vezényszóval bánjunk óvatosan/verbálisan. Inkább figyelmeztetés, negatív visszacsatolás, hogy amit éppen csinál az rossz. Használjuk okosan, mert ha túl sokszor hallja a kutyus, akkor a végén még azt hiszi, hogy ez a neve. Ezt pedig senki sem szeretné.
Emlékeztek a Horgász a Pácban c. filmre?
Gyere ide Takarodj!
Louis de Funès
Fontos, hogy a szó jelentéstartalma érthető legyen a kutyának. Tanítsuk meg nekik, hogy a „nem!”, az tiltást jelent. Ha ez a szó elhangzik, bármit is csinál, azonnal abba kell hagynia.
