A sétáltatás nem is olyan egyszerű dolog

Sokan azt gondolják, hogy a sétáltatás nem áll másból, csak abból, hogy felcsatoljuk neki a pórázt, és uzsgyi. Pedig ez nem így van.

Séta közben igen valószínű, hogy találkozunk más emberekkel és kutyákkal. És ha azt szeretnénk, hogy kutyánk ne agresszíven vagy félelemmel reagáljon ezekre a helyzetekre, akkor meg kell tanítanunk sétálni. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de így van.

Hogyan tanítsuk a sétálást?

Az első és legfontosabb dolog, hogy mindig mi vezessük a kutyát, és ne ő minket. Ha ez nem így van, akkor azt hiszi, ő a falkavezér, és bármit megtehet, amit csak akar. Nagyon fontos, hogy következetesen jelöljük ki számára a határokat.

A másik tévhit az, hogy ha udvarban, kertben van a kutya, akkor nincs szükség arra, hogy elvigyük sétálni. Egy kistestű kutya esetében ez még talán elegendő, de nem javasolt, hiszen maga a séta nem kizárólag azt a célt szolgálja, hogy fizikailag lefárasszuk a kutyát. A szocializációja is nagyban ettől függ. Az, hogy hogyan fog reagálni más kutyák, emberek jelenlétére, hogyan fogja megtenni azokat a szükséges lépéseket, amiket kell, amikor a kutyák ismerkednek egymás között. A pszichikai ingerek ugyanolyan fontosak a kutya számára, mint a fizikai aktivitás.

A kutya és a gazdi közötti kapcsolat

Ha a kutyád napi rutinjának a része az, hogy elviszed sétálni, akkor a kettőtök kapcsolata is mélyülni fog. A kutya érezni fogja, hogy figyelsz rá, ő pedig rád. Ez a harmonikus kapcsolat alapja.

Banálisnak tűnhet, de még az sem mindegy, hogy induláskor melyikőtök megy ki először az ajtón. Ha te, akkor te vagy a falkavezér, ha a kutya, akkor ő. És ez azt jelenti, hogy ő főnök. Séta közben is azt fog tenni, amit akar. Ez pedig nem feltétlenül jó.

Ahhoz, hogy a kutya megtanulja, hogy nem ő megy ki elsőnek az ajtón, hogy a lábad mellett sétáljon, és ne arra húzzon, amerre kedve tartja, nagyon sok tanulásra és gyakorlásra van szükség.

Nem hiába mondják azt, hogy a kutyák viselkedéséért a gazdik felelősek. Ha nincsenek számukra határok szabva, akkor valóban azt tesznek, amit akarnak. Ezért fontos, hogy gazdiként mindig következetes légy.

Láb melletti séta

A kutyusoknak ezt is meg kell tanulniuk, nem veleszületett adottságról van szó. Ez egy pszichikai folyamat, ahol a kutya megtanulja, hogy a gazdi a főnök, arra megyünk, amerre ő akar, nem pedig húzgálja, rángatja a pórázt kedve szerint. Ha arra megyünk, amerre ő akarja, akkor bizony ő irányít minket.

Sokan azt gondolják, hogy a kutya számára megalázó, ha a lábunk mellett vagy mögöttünk sétál. Pedig erről szó sincs, ez mindössze annak a jele, hogy tisztában van vele, ki vezet. Ha nem vagyunk vele következetesek, és néha mi, néha ő a vezér, akkor a kutya instabillá válhat. Az pedig sem neki, sem nekünk nem jó.

A láb melletti séta lényege tehát az, hogy a kutya kövessen minket, az utasításainkat, mi határozzuk meg a sebességet, az útvonalat. Gyakran elkövetjük gazdiként azt a hibát, hogy mi is megállunk, amikor a kutyának éppen kedve van szaglászni. Megtehetjük, csak ne feledjük, hogy ilyenkor megint átadtuk neki az irányítást.

A sétáltatás rituáléja

A kutya számára tényleg az, egy rituálé. Fontos dolog az életében, a közte és a gazdi között kialakult kapcsolatban. Éppen ezért fontos lépéseket kell betartanunk, ha tudatosan szeretnénk nevelni a kutyusunkat.

Amikor sétálni indulunk, mindig hívjuk magunkhoz a kutyát, úgy tegyük rá a pórázt, ne mi menjünk oda hozzá. Az ajtón, kapun mi lépjünk ki és be is először. A legjobb az, ha a kutya nyugodtan ül és vár a vezényszavadra a kapu, ajtó előtt.

Csak akkor induljunk sétálni, ha a kutya nyugalmi állapotban. Ha izgatott, dühös, amikor elindulunk, akkor az egész séta során az lesz. Azt pedig senki sem szeretné, hogy úgy kelljen sétálnia, hogy vagy a kutya, vagy ő húzza a pórázt. A póráznak mindig lazának kell lennie. Mintha csak egy képzeletbeli fonal lenne, mert a kutyának akkor is követnie kell, ha nem húzod.

Viszont veszélyes vagy kétséges kimenetelű helyzetekben hasznát veszed, hiszen ha enyhén megrántod a pórázt, akkor ki tudod zökkenteni az izgalmi állapotából, hogy újra rád figyeljen.

A lényeg az, hogy sohasem szabad túl sokáig várnunk. Az adott szituációt azonnal le kell reagálnunk, különben teljesen elveszítjük a kutya figyelmét.

Legyen a séta a ti közös szeánszotok, ahol egymásra hangolódtok, jól érzitek magatokat együtt. És ne feledkezz meg róla, hogy ha jól viselkedett a kutya, akkor jutalmazd meg őt szóbeli dicsérettel, simogatással és jutalomfalatokkal!