Szeparációs szorongás – Minden, amit tudni szeretnél róla

Kezdjük talán a jelentésével. Mi is az a szeparációs szorongás? Amikor a kis kedvenceink túlzottan kötődnek, vagy lényegében kisajátítanak maguknak és úgy érzik, hogy elhagyták őket, mikor magukra maradtak.

Szó szerint pánikolnak, hiszen a szeretett gazdi otthagyta őket egyedül. Márpedig azért az jellemző, hogy egyikünk se ül otthon a nap 24 órájában. (Még akkor sem, ha otthonról dolgozik, mert bizonyos ügyeket akkor is házon kívül kell elintéznie.)

Csak semmi pánik!

Macskáknál is megjelenhet a szeparációs szorongás, bár az ő természetük, személyiségük jóval függetlenebb, mint a kutyáké, és nem is összpontosít annyira a gazdira, míg a kutyák számára ő az isteni lény, de az sem ritka, hogy nem tisztázott a falkavezéri viszony és az eb, mint vezér feladatának érzi, hogy összetartsa a falkát, ám erre képtelen ilyenkor és ez frusztrálja.

A macskák magányosan vadászó lények, nem tartoznak falkához, mint a kutyák, viszont csapatokban élnek vadon. A hierarchia rendszerük jóval egyszerűbb és lazább, így sokkal kevésbé igénylik a folyamatos emberi jelenlétet.

Vannak azonban cicák, akik olyan mértékben kötődnek a gazdájukhoz, hogy pánikba esnek, ha az elmegy otthonról és magára hagyja őt. Ez is adódhat felesleges energia felhalmozódásból és unalomból, de gyakran inkább a csapat tagjának hiánya ami felzaklatja őket.

Ezt úgy előzhetjük meg, hogy minél átjárhatóbbá, érdekesebbé tesszük számára a lakást. Legyen egy ablak, ahová bármikor beülhet, hogy kilásson a nagyvilágra, hagyjuk elől a kedvenc játékait.

A legtöbb macska azonban teljes nyugalommal veszi tudomásul, hogy a gazdi elment otthonról. Majd jön, ahogy mindig. Nincs itt semmi probléma. :)

Elment! Most mi lesz?

Akárhogy is van, a kutyákra sokkal jellemzőbb a gazdi hiánya miatt fellépő stressz. Aminek levezetésére szegények nem a legjobb módszereket választják…

Bizonyos fajták hajlamosabbak rá, mint pl. a Beagle, más fajták viszont kevésbé.

Kutyák esetében ez megnyilvánulhat ugatás, vonyítás, rágás, illetve egyéb viselkedési zavarok formájában. Biztosan mindenki látott vagy hallott már olyan esetet, hogy hazatérve a lakás romokban hevert. A bútorok, cipők megrágva, a szemeteskosár feldúlva stb.

A pillanatnyi sokk miatt azt sem tudjuk, hogy reagáljunk, és büntetjük a kutyát, pedig szegény csak bepánikolt, hogy egyedül lett hagyva, esetleg hogy a gazdija soha nem jön vissza.

Mindez ideális esetben arra vezethető vissza, hogy a kutyák társas lények, nem viselik jól, ha sokáig egyedül vannak.

A szeparációs szorongás leküzdése

Nem szabad ezeket a dolgokat félvállról venni, mert ha rögződik ez a viselkedésforma, akkor nemcsak anyagilag fogunk hamar tönkremenni, hanem a kutyánk és a saját lelki világunk is megsínyli.

Nem hiába mondják azt a hozzáértők, hogy megfelelő nevelési módszerekkel, amit már kölyökkorban elkezdünk, ez a viselkedési zavar megelőzhető.

Természetesen akkor sem kell pánikba esnünk, ha már történt ilyen. Következetes neveléssel leszoktatható róla a kutya, mint bármilyen más viselkedési zavarról.

A szeparációs szorongás oka sokszor a falka hibás hierarchiája

Gyakran beszélünk arról, hogy fontos, hogy mindenki tudja a helyét a falkában, és hogy annak a vezére a gazdi legyen, ne pedig a kutya.

Mit is jelent a kutyák számára a falkavezérség? Azt, hogy az egész falka biztonságáért ő a felelős, neki kell megvédenie mindenkit. Ha pedig a gazdi csak úgy magára hagyja órákon át, akkor a kutya teljesen kétségbe esik, hogy hogyan fogja így megvédeni. Tulajdonképpen megfosztjuk arra az időre a falkájától és egy elvégezhetetlen feladat elé állítjuk órákig.

Elmegyünk otthonról

A kutya érdekében fontos, hogy amikor elmegyünk otthonról, akkor ne köszönjünk el a kutyától. A falkavezér nem kér engedélyt, és nem is köszönget senkinek, csak megy a dolgára.

Ugyanez a helyzet a hazaérkezéssel is. Ne köszöngessünk és kezdjünk el gügyögni a kutyánknak. Még akkor se, ha látjuk rajta, hogy majd elrepül örömében. Főleg akkor ne! Ha ránk ugrik, hárítsuk a térdünkkel, és menjünk tovább, mintha semmi nem történt volna.

Köszönjünk először a családunk tagjainak, menjünk be a házba, pakoljuk le a cuccainkat, és csak akkor üdvözöljük a kutyát, amikor már megnyugodott. A farokcsóválás és dörgölőzés a legtöbbeknek már belefér, de amíg ugrabugrál, pörög, stb. addig nem szabad simogatással megerősítenünk ezt a viselkedést. Ha sikerült nyugodtan üdvözölni, jöhet egy kis játék is.

Erre úgy nevelhetjük kölyökként, hogy azokat a holmikat (kabát, cipő, táska, kocsikulcs), amikkel útnak szoktunk indulni, magunkhoz vesszük, de nem megyünk el, hanem az udvarban sétálunk. Így tanulja meg a kutya, hogy ne reagáljon, ha ezeket a holmikat a kezünkben látja.

Játékos módon gyakorolhatjuk vele, hogy a helyén maradjon. Leültetjük, és mondjuk neki a „maradsz” vezényszót. Hátrálunk pár lépést, majd visszalépünk hozzá, mielőtt felugrana, és megjutalmazzuk. Ha felkelt előbb, akkor nincs jutalom, hiszen nem teljesítette a feladatot. Ilyenkor kezdjük elölről a gyakorlatot.

Sok gyakorlással folyamatosan növelhetjük a távolságot, át is mehetünk másik helyiségbe. Így biztosítjuk a kutyát arról, hogy ha el is megyünk, biztosan vissza fogunk jönni hozzá.

Ez pedig a legfontosabb akár küzdünk a szeparációs szorongás jelenségével, akár nem. A kutyának tudnia kell, hogy vissza fogunk jönni hozzá.