Vásárlás helyett fogadj örökbe! - Állati infók - PetPacks

Vásárlás helyett fogadj örökbe!

Az ünnepek közeledtével, magányunkban vagy épp egy jobb esetleg rosszabb szériánkban hajlamosak vagyunk meggondolatlanul cselekedni. Ilyenkor például még a gyerekek olyan vágyait is teljesítjük, amikről egyébként tudjuk, hogy nem jó ötlet. Ezek közé tartozik az is, amikor impulzusból kisállatot vásárolunk nekik. Ha már átgondoltan tudod meghozni a döntést, hogy kisállat kerülhet a családba, vásárlás helyett fogadj örökbe!

A meggondolatlanságunkért lehet, hogy nagy árat kell fizetnünk. És nem pusztán nekünk, hanem egy ártatlan kis állatnak is.

Vegyük számba azt, hogy egy kisállat tartása nem felhőtlen móka és kacagás. Hanem bizony rengeteg felelősséget, energiát és időt igényel. Tudjuk azt, hogy a gyerekek bármit megígérnek, ha el akarnak érni nálunk valamit. Aztán persze a felét se tartják be. Éppen ezért csak akkor vegyünk magunkhoz kisállatot, ha biztosak vagyunk benne, hogy lesz időnk vele foglalkozni. Igen, nekünk. Nem másnak, nekünk.

Csak akkor, ha tudjuk, hogy lesz időnk és energiánk fizikailag és szellemileg is lefárasztani. Legyen szó akár kutyáról, akár macskáról. Időt kell szánnunk arra, hogy ha kutyát veszünk magunkhoz, akkor el kell őt vinnünk naponta akár többször is sétálni. Gondoznunk és ápolnunk kell őket.

Nem elég, hogy megetetjük, megitatjuk őket, fekhelyet biztosítunk a számukra. Amire a leginkább szükségük van, az szeretetünk és az odafigyelésünk. Ne fosszuk meg őket ettől, hiszen ők feltétel nélkül szeretnek minket.

Vásárlás helyett fogadj inkább örökbe!

Ha mindezeket számba véve úgy döntötök, hogy házi kedvenc kerüljön a családba, akkor válasszátok az örökbefogadást. Elcsépelt frázisnak tűnhet, de ha örökbe fogadtok egy állatot, akkor annak valóban az életét mentitek meg.

Az utcán kóborló állatok a gyepmesteri telepre kerülnek. Mivel azonban sokkal több a kóbor állat, mint a hely az ilyen telepeken, így azokat az állatokat, akiket nem fogadnak örökbe, elaltatják. Az örökbefogadással így tényleg életet mentesz! Pontosabban így is, hiszen az örökbefogadott állat helyére egy másik kerülhet, aki ezért szintén esélyt kap a gazdis életre.

Menhelyről mentett kutya vagy cica egészséges, általában átesnek az ivartalanításon, vagy ivartalanítási kötelezettséggel fogadhatók örökbe, és a kötelező oltásokat is megkapták.

A vásárlás helyett fogadj örökbe talán már klisés és elcsépelt, de még mindig szükséges az emlegetése, hiszen jóval felelősebb döntés és egy befogadott állat, aki megtapasztalt már sok rosszat, annak a hálája és szeretete nem fogható semmihez és nem is ugyanaz, mint egy tenyésztőtől beszerzett állat szeretete.

Ha mégis vásárlás mellett teszitek le a voksotokat, akkor nem mindegy, hogy tenyésztőtől, vagy szaporítótól vásároltok-e. Általában a fajtiszta kutyák és macskák esetében kerülnek ők képbe, bár meglepődnétek, ha tudnátok, hogy hány fajtiszta cica és kutya kerül menhelyre.

A tenyésztő és a szaporító abban különbözik egymástól, hogy:

Tenyésztő

Az anya- és apaállat vérvonala több generációra visszavezethető. A párosítást komoly genetikai vizsgálatok előzik meg, mivel szeretnék elkerülni a beteg kölykök születését. A szülők mellett a kölykök is teljes körű egészségügyi és genetikai szűrésen esnek át. Ha minden rendben van velük, csak akkor kerülhetnek új gazdihoz.

Ám! Egy igazán jó tenyésztő „testre szabott” kölyköt fog adni neked. Figyelembe veszi a személyiséged, a temperamentumod, az időbeosztásod, a közvetlen környezeted, és ennek alapján fog neked különböző személyiségű és energiaszintű kölyköt adni.

Mindezek tudatában nem kell csodálkozni, hogy a tenyésztőtől vásárolt állatoknak bizony igen magas az ára. De legalább biztos lehetsz benne, hogy nem zsákbamacskát kapsz.

Szaporító

Ez nem mondható el a szaporítótól. Ő semmilyen egészségügyi vagy genetikai szűrést nem végez, a szülőket ahogy esik, úgy puffan módon pároztatja. Aztán lehet, hogy a végeredmény egy alom beteg kölyök lesz.

Természetesen az ár itt a töredéke, mint a tenyésztőnél, azonban fennáll a kockázat, hogy valamilyen betegségben szenved a kölyök, ami csak felnőtt korában mutatkozik meg.

A szaporítót nem érdekli, hogy ki tér be hozzá. Számára csak az a fontos, hogy minél előbb eladja a kölyköket, és hogy az anyaállat újra szüljön. Tenyészállatként tekint rá. Nem is beszélve,arról, hogy az esetek nagyon-nagy részében olyan módon tartja vagy tárolja az állatokat, hogy az állatkínzásnak minősül. Kerüljük, ne támogassuk őket semmilyen formában! Fogadjunk inkább örökbe!

Kerüld a felelőtlen és meggondolatlan döntéseket, hiszen egy életről van szó!

Ne arról szóljon például a karácsony vagy egy szülinap, hogy mennyire örülünk egy kiskutyának, vagy egy kiscicának, eljátszogatunk vele, de csak néhány napig esetleg pár hétig, mert aztán rájövünk, hogy hát ez időigényes, ezzel foglalkozni kell, mert nem úgy születnek ám, hogy mindent tudnak. Nekünk kell foglalkozni velük, hogy megtanulják a dolgokat.

Sokan túl nagy elvárásokkal vannak az újonnan érkező kedvencek irányába, és csalódnak, amikor az a kutyus vagy cica nem úgy viselkedik, ahogy ők elképzelték. Sajnos ilyenkor az is megtörténhet, hogy megszabadulnak tőlük. Ennél kegyetlenebb dolgot pedig nem tehetsz azzal, aki feltétel nélkül megbízott benned és teljes mértékben rá van utalva.

Kedvenceinknek “akkora” élete van, amekkorát adunk nekik!